2015. május 13., szerda

0513

2007_05_13_11:32
2000. Május közepe táján virágzik a PAEONIA – majd át kell ültetni őket pl. az előkertbe, a gyerekszoba ablaka elé, ill. hátul a nagyobb bokrok elé. Virágzik a RÓZSA a veranda előtt – visszavágni!, és egy futót ültetni mellé. Tetű ellen csalánlé és hagyma. A HÁRS nálunk még bimbós, másütt már virágzik. Az utcán az akác virágtalan. (Mert nem akác, hanem PAGODAFA) A KÖRTE szürkepenészes, (mielőtt beérne lepotyog). A KAKTUSZOK hajtanak és virágoznak a veranda párkányán. A palánták lassan nőnek csak.(cserépben és szabadföldön is nagyon kötött a talaj) Szárazság van, és szokatlan meleg. A SZŐLŐ a napos helyeken tele van fürttel, a déli kerítés árnyékában  nem. A konyha fölött a legtöbb. A HAJNALKÁK lassan kezdenek futni, a BABOK gyorsabban. Az ALKÖRMÖSt irtani kell. (Nem biztos, hogy alkörmös, de kiirthatatlan.) Füvezni szeretnénk, mert a két ház között most por van.
Kínai popzene szól. A Lili szandálja mellé kaptuk. A szandál hordhatatlan, de olcsó volt. Az egyik 21-es, a másik 22-es (bal és jobb más méretű).
2015: Olvasgatom a régi kerti-naplóimat. Hát igen. Vagyis nem, a paeonia nem érezte jól magát nálunk. Kint az utcai előkertben már igen, viszont az idei utcakorszerűsítés során ott nem maradt helye... Vagyis csak nem bírta a megpróbáltatást. A rózsák néha elöregszenek, elgyengülnek, s szintén megadják magukat a sorsnak. Általában családi ünnepekre kapott cserepes minirózsák ők, és néha kapnak tápot, s gondoskodást nem is keveset, de nyilván nem eleget.... :)
Ja és az utcán az nem fehér akác, ahogy 2000-ben szólítottam, hanem a szépséges japánakác, szebb nevén pagodafa. Sajnos még előttünk számtalanszor elszenvedte az ágainak tőből való csonkolását, talán hogy gömbösen növessze koronáját. Hozzá nemértőként, de határozottan ellenzem ezt a ténykedést, aminek eredménye a törzs felső végén egy csomósodó forma. Továbbá az utcafákat sújtó további beavatkozás, a hozzá nem értő évenkénti metszés: a villany-vezetékek védelmében esztelenül végzett további csonkítások miatt koronája természetes arányait vesztette, és ezzel együtt stabilitását is.
Kaktuszok már alig, én sosem voltam oda értük, bár a mamilláriák virágzásukban nekem is kedvesek. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése