Csessze meg!Ma úgy sikerült kinéznem az ablakon, hogy megláttam, a 'szomszéd'
építkezés elcseszte a fél kertet, szépen elkapirgált agyagos sivatag
bámul rám szemérmetlen, és kitartón.Volt előjele.
Kezdődött a puszpáng önfeladásával, azután a dolgos kezek csak kiteljesítették a pusztulást.
Hova tűnt az orbáncfű bokra, kijönnek-e majd a mélyből
Az a szép az egészben, hogy egy hónapja már levonultak a munkások, s ma nyilallt belém valami fájdalom, fogalmazódott a hiány.
Mintha csukott szemmel járkáltam volna eddig, még tetszett is a sáros simaságra fektetett pallók kopogása, memóriámból kiestek a zöldek.
Végül is tél van...
Szóval eddig tartott a tagadás, a hárítás, ma megtörtént a tudomásul vétel, a szembesülés, kis indulatkitörés után kezdődhet a feldolgozás, azért érdeklődéssel várom mit hoz majd a tavasz :)
...óhatatlan veszteségek.., gyász, az elengedés stációi...és akkor még mindig csak a kertről beszélek...
L. vicceskedik velem, hogy "tiszta lappal lehet újrakezdeni :P "
Hát jah, lassan egészen tiszta lesz az a lap. Azóta csatornafelújítás címén
még néhány négyzetméter kitisztult, de sebaj, úgyis unalmas volt már -
na nem - de most akkor lehet újítani, frissíteni. Am reménykeltőn közel a
tavasz, jönnek elő a hagymások hegyes lándzsái a földből, serényen. :)
Gondolom mindez újdonság számodra, ott a messziben, lesz nagy
csodálkozás, ha egyszer meglátogatsz. (Melyikünk Mikes Kelemen ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése